Kedves Január,

Mondd hova lettél? El sem tudod képzelni, hogy mennyire vártalak! És Te köszönés nélkül itt hagytál! A múlt év vége arról szólt, hogy izgatottan számoltam vissza a napokat az érkezésedig. Míg mások a karácsonyt és a két ünnepi közötti szabadságot, pihenést várták, addig én Téged. Tudom, tudom! A JELENRE kellett volna fókuszálnom és nem a jövőre, de próbáltad már elmagyarázni egy gyereknek, hogy felejtse el az ajándékokat a karácsonyfa alatt és csak az ünnep hangulatára koncentráljon? Valahogy így éreztem magam én is, csak nekem Te voltál a karácsonyi ajándék. Pajtásod, December nem volt valami barátságos velem és úgy éreztem, hogy Tőled valami újra számíthatok. Változásra. Ott legbelül éreztem, hogy az érkezéseddel új év és új tervek, élmények landolnak az életemben. És ez a várakozás izgalommal töltött el. Majd felbukkantál, megmutattad a fagyos arcodat és már tovább is álltál, mint egy váratlan vendég, aki nem akar tolakodó lenni. Csak beköszöntél és mielőtt felfogtam volna a jelenlétedet már itt sem voltál. Mondd, hogy tehetted ezt velem? Szomorúan nézek utánad, de már csak a múltba beleolvadó körvonaladat látom és érzem, hogy magadban bölcsen mosolyogsz rajtam. Continue reading →