Miért pont ‘the puzzle of my life’, azaz az életem kirakósa nevet választottam? 

Imádom a puzzle-t. Órákra eltudok veszni a részletekben. Csak még egy darabot, még egy darabot megtalálni és a helyére illeszteni. Annyira koncentrálok, hogy néha azon kapom magam, hogy még a nyelvemet is kidugom, mint a gyerekek, amikor nagyon összpontosítanak. 2007 karácsonyán az akkori barátomtól kaptam egy 3000 darabos kirakót. A Sixtus-kápolna híres freskóját ábrázolta, mely a Vatikában található és olyan kiváló festők keze munkáját dicséri, mint Botticelli, Michelangelo, Perugino, Rosselli, Signorelli és Ghirlandaio. Amennyire szeretem a puzzle-t, és örültem a meglepetésnek, annyira rémített meg a 3000-es szám. Megijedtem, hogy soha nem leszek képes összerakni a képet és a félelmem azonnal rányomta a bélyeget a hangulatomra.

De honnan jutott eszembe ez a történet? Azóta eltelt hét év. Hosszú idő. De az élet nem hagyja feledésbe merülni azt az estét. Augusztus végén egy régi álmom teljesült és eljutottam Rómába. Ahogy ott álltam a Sixtus-kápolnában a freskót bámulva, megannyi emlék, érzelem borított el. Azon gondolkoztam, hogy mi is történt velem azóta, amióta azon a bizonyos karácsonyon megkaptam azt a kirakót. Erről szól ez a blog. Hogy mit tanultam, hogy mi változott és hogy hogyan kezdtem el az életemet úgy látni, mint egy kirakó. Hogy mi adott lökést ahhoz, hogy három évvel ezelőtt teljesen megváltoztattam az életemet, és azóta lépésről lépésre kerülnek helyére az életem kirakósának darabjai. Egyébként a kirakót körülbelül 3 hónap alatt kiraktam és még most is ott van a szobámban Budapesten.

A leírtakkal senkit nem szeretnék megbántani, vádolni vagy hibáztatni. Ami velem történt legyen az jó vagy nem túl kellemes azért én, és csakis én vagyok a felelős. De hogy ez a kijelentés ilyen formában hangozzon el és minden tettemért vállaljam a felelősséget, ahhoz előtte nem egy darabnak kellett a helyére kerülnie. Úgyhogy vágjunk is bele…

UI: Mivel nagyon sok élményem Amerikához és Londonhoz is köthető és mindkét országban szereztem új barátokat, ezért a blogot magyarul és angolul is írom. Bízom benne, hogy így több emberhez jut el a mondanivalóm.

 

Why the puzzle of my life?

I love puzzles. I can spend hours lost in details. Just one more piece, just to find the place of another one. Sometimes I caught myself with my tongue lolled out like little kids’ who are focusing so much on an activity. In 2007 my former boyfriend surprised me for Christmas with a 3000-piece puzzle which depicted the renowned ceiling of the Sistine Chapel, located in Vatican City. The famous series of the frescos were created by such outstanding artists like Botticelli, Michelangelo, Perugino, Rosselli, Signorelli and Ghirlandaio. Although I felt an excitement about the gift at the same time I was scared when I saw the size of the puzzle. 3000 pieces! 3000 was flashing in red in front of my eyes. The first thought popping into my mind shouted that I would never be able to put the picture together and my fear brought me down.

But why am I bringing up this story today? Seven years passed. Long time. But life does not let that story to fade. At the end of August one of my dreams came true and I travelled to Rome. As I was standing under the breathtaking frescos in the Sistine Chapel, memories and feelings like waves inundated me. I was wondering.. since I got that gift I went through so many changes and I started to see my life as a puzzle where day by day more and more pieces find their places and who knows where the end is. What gave me the kick to completely change my life 3 years ago? That is this blog about. Pieces of ’hows’, ’whats’ and ’whys’.
Just a quick note. I put that puzzle together in 3 months and it still sits in my room in Budapest.

With the blog I neither want to hurt anybody nor shift the blame. What happened with me either good or not so good it is completely my responsibility. I took and I take the responsibility for every step of my life. But before I could write this sentence truthfully down, lot of pieces had to get into the right place. So let’s have a go.

PS: Because many experiences have a link either to the US or London where I met new people I am writing my blog both in Hungarian and English. I hope the bilinguality will help me to reach more people.