
Ma egy éve, hogy Londonba költöztem.
Ma egy éve, hogy ismét összecsomagoltam a bőröndömet és felültem a repülőre.
Ma egy éve, hogy megint nagyot léptem az ismeretlenbe és ismét kiléptem a komfortzónámból.
Ennyi? De most komolyan csak ennyi lenne? Ez most az életem és ez vár rám a következő 40 évben, amíg nyugdíjas leszek?? Én nem ezt rendeltem az étlapról. Szépen ívelő karrierről, kutya-gyerek programról ábrándoztam, de valahol hiba csúszott a rendelésbe. Pincér! Szeretnék újra rendelni.
Tudtad, hogy egy átlag embernek naponta 30 000 gondolata van? Minimum.
Néha úgy érzem nekem 60 000. Sokat gondolkozom, sokat analizálok. Lehet néha túl sokat is. Nem érzem, hogy ezzel baj lenne (egy Enneagram 6-os típustól ez nem meglepő, de erről majd később), azonban ha mindez bennragad… Ha elakadtam egy gondolatspirálban, akkor általában jöttek a barátok és kizökkentettek. De mi van akkor, ha a barátok és a család sok sok ezer kilométerre laknak és egy óceán, valamint néhány időzóna elválaszt minket egymástól. Ők már alszanak, amikor én nagyon nagyon küzdök az engem elöntő tengernyi gondolattal és nem tudom melyik hullámmal tudok kiúszni a partra.