Addictions

I let it go…

I had no clue why I was crying my heart out during watching the movie, Me before you in the cinema. Maybe you think it was just an ’Oh-that-is-so-cute’-type of cry, but NO! Neither a ’poor-supercute-hyperrich-megasuccessful-guy-what-a-shame-that-he-has-to-live-his-life-in-a-wheelchair-after-a-motorcycle-accident’-type of cry. I felt the pain in my chest, weeping as I would have lost somebody too. The sobbing held me tightly till the end of the movie and as they turned on the lights I ran out of the room like an ostrich, my head on my chest to remove the remains of the cried-down makeup, before somebody would think that I compete for the role of Joker at the audition of the new Batman movie. Continue reading

Advertisements

Láncaink / Our chains

photo-4

Az Oxford Circus környéke és a Regent Street hömpölygő embertömeggé változott. Lépésben lehet csak haladni és komoly erőfeszítésbe kerül  minden lépés. Olyan, mintha az emberek téli álmukból ébredtek volna és egyszerre tódultak volna ki az utcára. De mi hozta őket ki az otthonaikból? Ez még nem lehet a tavasz. Áh! Az még messze van. Hisz a 2014-es esztendő csak most mond búcsút. De akkor miért ez a nagy hűhó, tolongás, lökdösődés?

Continue reading