I let it go…

I had no clue why I was crying my heart out during watching the movie, Me before you in the cinema. Maybe you think it was just an ’Oh-that-is-so-cute’-type of cry, but NO! Neither a ’poor-supercute-hyperrich-megasuccessful-guy-what-a-shame-that-he-has-to-live-his-life-in-a-wheelchair-after-a-motorcycle-accident’-type of cry. I felt the pain in my chest, weeping as I would have lost somebody too. The sobbing held me tightly till the end of the movie and as they turned on the lights I ran out of the room like an ostrich, my head on my chest to remove the remains of the cried-down makeup, before somebody would think that I compete for the role of Joker at the audition of the new Batman movie. Continue reading

Soha nincs elég korán! / Never too early!


Tegnap egy karácsonyi dallamot kezdtem el dúdolni a munkahelyemen. Egyből két kollégám támadt nekem, hogy “Miért karácsonyi dallam??? Már most? Még csak november van!” Igen tudom srácok, hogy még csak november közepe van. Munkába menet hallottam a dalt és a fejemben ragadt. Jó kedvem lett tőle és jól esett dúdolni. De miért baj ez? Continue reading