Most estem haza a munkából. Átlagos nap volt a mai, de elfáradtam. London kezdi megmutatni a hűvösebb arcát úgyhogy jól esett hazaérkezni a meleg lakásba. Kinyitottam az ajtót és a lépcsőn egy csomag fogadott. Ránéztem az ismerős, hullámos betűkre. A címzésen a ‘Szülinapos’ Molnár Blanka állt. Mosolyogva lépcsőztem fel a szobámba, hogy kinyissam a meglepetést. Még egyszer elolvastam a címzést, majd feltéptem a borítékot.
Ma egy éve, hogy Londonba költöztem.
Ma egy éve, hogy ismét összecsomagoltam a bőröndömet és felültem a repülőre.
Ma egy éve, hogy megint nagyot léptem az ismeretlenbe és ismét kiléptem a komfortzónámból.
Ennyi? De most komolyan csak ennyi lenne? Ez most az életem és ez vár rám a következő 40 évben, amíg nyugdíjas leszek?? Én nem ezt rendeltem az étlapról. Szépen ívelő karrierről, kutya-gyerek programról ábrándoztam, de valahol hiba csúszott a rendelésbe. Pincér! Szeretnék újra rendelni.
Életem kirakósa / The puzzle of my life 