Month: February 2016

Dear January,

Dear January,

Where have you gone? You have no idea how excitedly I was waiting for You and you abandoned me without a word! End of last year, I was impatiently counting the days till the day of your advent. Till others were waiting for the festive period and Christmas, I was waiting for You. Just for You! I know, I know! I should focus on the PRESENT and enjoy the moment instead of keeping my gaze on the future, but have you ever tried to explain to a kid to forget the Christmas presents under the Christmas tree and just focus on the vibe of the holiday? That’s how I felt and for me You were the Christmas present. Your friend, December was not very amiable with me and I had the feeling that from You I can expect something new, something more generous. Deep inside I felt that with your arrival change and many new plans and experiences will land in my life. Then you appeared, showed your frosty face and before I could even realize your presence, you left as an unexpected visitor who does not intend to be obtrusive. Tell me how could You do that with me?? I am desperately looking for You, but I can only catch a glimpse of your silhouette fading into the past and I feel you are wisely smiling at me. Continue reading

Advertisements

Kedves Január!

Kedves Január,

Mondd hova lettél? El sem tudod képzelni, hogy mennyire vártalak! És Te köszönés nélkül itt hagytál! A múlt év vége arról szólt, hogy izgatottan számoltam vissza a napokat az érkezésedig. Míg mások a karácsonyt és a két ünnepi közötti szabadságot, pihenést várták, addig én Téged. Tudom, tudom! A JELENRE kellett volna fókuszálnom és nem a jövőre, de próbáltad már elmagyarázni egy gyereknek, hogy felejtse el az ajándékokat a karácsonyfa alatt és csak az ünnep hangulatára koncentráljon? Valahogy így éreztem magam én is, csak nekem Te voltál a karácsonyi ajándék. Pajtásod, December nem volt valami barátságos velem és úgy éreztem, hogy Tőled valami újra számíthatok. Változásra. Ott legbelül éreztem, hogy az érkezéseddel új év és új tervek, élmények landolnak az életemben. És ez a várakozás izgalommal töltött el. Majd felbukkantál, megmutattad a fagyos arcodat és már tovább is álltál, mint egy váratlan vendég, aki nem akar tolakodó lenni. Csak beköszöntél és mielőtt felfogtam volna a jelenlétedet már itt sem voltál. Mondd, hogy tehetted ezt velem? Szomorúan nézek utánad, de már csak a múltba beleolvadó körvonaladat látom és érzem, hogy magadban bölcsen mosolyogsz rajtam. Continue reading