“Amikor a legkevésbé számítasz rá, az élet kihívás elé állít, hogy megmérje bátorságod és kitartásod a változtatásra. Ezekben a pillanatokban, nem teheted meg, hogy úgy teszel, mintha nem történt volna semmi vagy nem mondhatod, hogy még nem állsz készen. A kihívás nem fog várni. Az élet nem néz hátra. Egy hét az több mint elég, hogy eldöntsük, elfogadjuk-e a sorsunkat vagy sem.” / Paulo Coelho/

Fogalmam sem volt, hogy miről írjak a blogomban, de az ÉLET egy hirtelen jött térdsérülés formájában – hát igen, a balesetek általában nem tervezettek – „kegyesen” megoldotta nekem a problémát. És mivel sok választásom nem akadt, nem kellett egy hét, hogy elfogadjam a sorsom. Úgyhogy most itt fekszem az ágyban és írok. Térdrögzítő van a lábamon és boldog vagyok, ha nem kell mozognom. A következő pár hétben Rick és Mick, a két mankóm lesznek a legjobb barátaim, akik segítenek az alaptevékenységek elvégzésében, mert nem terhelhetem a bal térdemet. De mégis hogy kerültem én ide?? Continue reading →