Az első célokkal kapcsolatos blogpostom után januárban gyorsan megígértem egy másikat, azonban a mindennapok forgószele felkapott és csak egy dologra próbáltam fókuszálni: nem elveszíteni a fejemet. Ez többé-kevésbé sikerült is. (Ha a kollégáimat kérdezitek ők inkább azt mondanák, hogy kevésbé). De sebaj! Emberből vagyok én is.

Egy nagyobb projekten dolgoztam, ami totálisan a komfort zónámon kívül esett és nagyon bizonyítani akartam magamnak. Ennek eredményeképpen túldolgoztam magam, nem jutottam el edzeni, nassoltam és nem maradt másra erőm, mint hazaesve bedőlni az ágyba, hogy másnap még fáradtabban visszamászhassak a mókuskerékbe. Az elmúlt pár hónapban teljesen szem elől tévesztettem azt, hogy mi is a fontos számomra, reaktívvá váltam proaktív helyett és egyik dologból kaptam a másik után. Úgy éreztem nem jutok egyről a kettőre. Alig vártam, hogy április közepén befejeződjön a szervezés és nekem jusson időm újra sínre rakni a száguldó vonatomat.

Ismerős a bemutatott szituáció? Nyelt már el a mindennapok forgataga? Veszítetted már el szem elől a fókuszt? Vagy épp ellenkezőleg túl sok mindenre próbálsz koncentrálni és egyszerre több területen is maximálisan helyt állni?

Ahogy Barbara Corcoran, a Corcoran Csoport alapítója megfogalmazta: “Azzal, hogy a fontos “A” kategóriás prioritásokra fókuszálsz, ahelyett, hogy elvonod a figyelmedet egy hosszú “mit is kéne csinálni” listával, sokkal elégedettebbé és effektívebbé válsz.”

Szóval, hogy visszataláljak a lelki békémhez úgy döntöttem, hogy visszatérek az alapokhoz aka ahhoz a pár lépéshez, ami nekem mindig beválik:

• Időt szakítottam magamra: hacsak 10 percre is, de magamat választottam és csendben – mindenféle figyelemelterelés (TV, zene, telefon, laptop) nélkül ültem. A csendnek mágikus hatalma van!

Ha nincs 10 perced, akkor állj meg és csak figyelj oda a légzésedre pár percig. Lélegezz mélyeket és érezd, ahogy visszatalálsz a jelenbe. Tudom, hogy viccesen hangzik, de néha elfelejtjük, hogy pár perc nyugalom és a légzésünk is mennyit javít a kedélyállapotunkon.

• Elmentem újra edzeni: Kicsi korom óta a sport mindig játszott valamilyen szerepet az életemben. Amikor Kaliforniába költöztem az volt az első lépésem, hogy edzőtermet kerestem.

Bármiféle mozgásforma segít kitisztítani az agyadat, újra élettel telinek érezni magadat és koncentrálni. Fuss, sétálj, jógázz, teniszezz! Ami jól esik. Csak csináld! Just do it! – ahogy a Nike slogan remekül megragadta.

• Naplót írtam: Pontosabban írok. A 13.at. 2011-ben kezdtem el naplót vezetni, amikor a Kaliforniába költözésemkor annyi új impulzus ért, hogy új módszert kellett találnom a feldolgozásukra. Amikor a barátok, család aludt és nekem mesélhetnékem támadt, a fehér lapoknak beszéltem. Ez azóta a napi rutin részévé vált. Amikor az emberek azt kérdezik, hogy miről írok, a válasz rendkívül egyszerűen hangzik: Mindenről! Írok kérdéseket, válaszokat, leveleket, vicces és kevésbe vicces történeteket. Írok, amikor jó kedvem van vagy éppen valami megugrandó akadályba ütközöm, akkor amikor szeretnék kimenekülni a világból vagy éppen hálával és szeretettel van tele a lelkem.

A naplódnak nem kell remekműnek lenni. Az csak a tiéd. Ha nem akarod vissza sem kell olvasnod, de mindig kéznél van hogy egyenesben tartson, amikor úgy érzed nem tudod merre van az előre. Ragadj egy füzetet és tollat és ne gondold túl. Kezdheted akár a bevásárlólistáddal is. Csak írj!

• Játszottam: Felnőve olyan könnyen elfelejtünk játszani és nagy komolyságunkban észre sem vesszük, hogy a bennünk lakozó gyermek mennyire ki akar törni. (Még szerencse, hogy a gyermekeink emlékeztetnek rá!)

Emlékszel gyerekként mi volt a kedvenc játékod? Kifestő? Lego? Kirakó vagy valamelyik társasjáték? Ha megtalálod még őket a padláson vagy a garázsban vedd elő és porold le őket. Ha vannak gyermekeid akkor játssz velük, egyébként meg senkinek nem is kell elmondanod, hogy épp Lego várat építesz. Én 8 év után egy 1000-darabos kirakóval leptem meg magamat, de shhh ez maradjon a kettőnk titka. J 

Ha úgy érzed, hogy jól jönne egy kis segítség, hogy újra megtaláld a fókuszt vagy a következő lépést előre, beszéljünk!