Ma ismét elmentem edzeni. Ha ismersz, tudod, hogy ebben semmi különleges nincs, hiszen mióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit. Bármelyik kontinensen is éltem, az edzőterem szent hely volt számomra. De a mai szokásos edzőtermi napon valami nem szokványos történt. Ahogy körbenéztem a női öltözőben egy hirtelen energia és érzelem hullám öntött el. Azt éreztem, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy NŐ vagyok!

Ebédidő volt. Körülöttem a nők többsége rohanva próbálta összeszedni magát, hogy időben visszaérjen az irodába. Volt, aki a virágos ruhájának a cipzárját próbálta felrángatni, míg egy másik hölgy épp a tengerészkék zakójába bújt bele. Mire utánuk fordultam már csak a magas sarkú cipőjük kopogását hallottam. Miközben öltöztem, csendesen figyeltem őket. Azon gondolkoztam, hogy habár különbözőek is vagyunk, egy nagyon erős kapocs összeköt minket: mégpedig hogy NŐK vagyunk.

Box órára regisztráltam és bevallom pasi partnert kerestem magamnak, amikor párba kellett állni. A box órára azért járok, hogy kiengedjem a gőzt, ezért szeretek ütni és rúgni, amit a legtöbb nő nem épp visel jól. De mielőtt még észbe kaptam volna, a mellettem álló nő egy nagy mosollyal az arcán megkérdezte, hogy lennék-e a párja. Bár az agyam leghátsó zuga „nemet” kiabált, igent mondtam. És az a nő szenzációs dologra tanított engem.

A köredzés közben az egyik gyakorlat nagyon nem ment. Úgy éreztem képtelen vagyok még egy felülést megcsinálni és abba akartam hagyni az egészet. De a párom, ez a hihetetlen energikus nő nem hagyta. Elkezdett biztatni és azt kiabálta, hogy: „Még egyet, még egyet és még egyet!”. Annyira erőlködtem, hogy majdnem elsírtam magam, de ahogy a földre szorította a lábamat nem hagyta, hogy feladjam. És megcsináltam. Nem adtam fel, mert ő kitartott és bátorított. És fantasztikus érzés volt! Tudod mit láttam magunkban? Benne és magamban – mint egymás tükörképeiben – egy kiapadhatatlan belső erőt. Olyan belső erőt, ami minden nőben megvan. És most nem a fizikai erőről beszélek, hanem annál valami sokkal mélyebbről és bensőségesebbről. Mi nők a génjeinkben hordozzuk az előző női generációk határtalan erejét és bölcsességét. Csak meg kell találnunk, fel kell újra fedeznünk magunkban ezt az erőt! Vissza kell találnunk az alapokhoz, a szívünkhöz.

Szerintem a NŐK fantasztikusak. (És ezt most nem azért mondom, mert én is nő vagyok. Bár az is tény, hogy nem tudok férfi aggyal gondolkozni). Anyák vagyunk, testvérek, házastársak, partnerek, barátnők. És mindannyian a magunk egyedi módján csodálatosak vagyunk. Néha hasonló nehézségekkel szembesülünk vagy épp teljesen más akadályokkal küzdünk, de soha nem adjuk fel. Megtanuljuk a leckéinket – vagy épp nem – és képesek vagyunk a porig rombolni mindent, hogy utána megújult energiával kezdjünk mindent előröl. De miért vagyunk olyan kemények magunkhoz?? Néha azt érezzük, hogy kudarcba fulladnak a próbálkozásaink, habár valaki más szemében épp 120%-ot nyújtunk. Keményen dolgozunk, gyerekeket nevelünk, háztartást vezetünk, sportolunk, könyvet, blogot írunk, tervezünk és szervezünk és megannyi egyéb dologgal járulunk hozzá a világ működéséhez… Néha szeretnénk elbújni a világ elől, kiakasztani a „Ne zavarj” táblát, sikítani vagy összeomlani. De legtöbb esetben erre még csak időnk sincs, mert szeretnénk magunknak és a világnak bebizonyítani, hogy meg tudjuk csinálni. És meg tudjuk. És tudod mit? Akkor is rendben van, ha épp nem!

Ma csak annyit szeretnék neked mondani, hogy ELÉG vagy! Pont úgy, ahogy vagy. Nem 5 kilóval kevesebbel vagy még két gyerekkel. ÚGY, AHOGY EBBEN A PILLANATBAN VAGY! Tudom, hogy szeretnél a legjobb anya, a legjobb munkaerő, a legjobb partner, a legjobb…. (kérlek helyettesítsd azzal, ami épp rád igaz) lenni, de kérlek állj meg egy pillanatra. Lélegezz mélyen ki és be, és mondd hangosan: MA NAGYSZERŰEN ÉRZEM MAGAM, ÉS ELÉG VAGYOK, ÚGY, AHOGY VAGYOK!

A mai napon szeretném kifejezni a hálámat, hogy NŐ vagyok és szeretnék köszönetet mondani azoknak a fantasztikus és inspiráló nőknek, akik körbevesznek vagy akik valamilyen módon jelen vannak az életemben. Az édesanyámnak, a nagymamámnak, a keresztanyámnak, az unokatesómnak, barátoknak, kollégáknak, rokonoknak, minden nőnek. És külön köszönet annak a különleges hölgynek, aki a mai napon nem engedte, hogy feladjam, és aki a saját fantasztikus energiájával és erejével emlékeztetett rá, hogy milyen kiváltságos dolog NŐNEK lenni.

♥