“Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.” Robert Merle

Vajon hányszor fordult veled elő, hogy értetlenül álltál azelőtt, amit az ellenkező nemű partnered, párod, rokonod vagy épp barátod csinált? És vajon ez hány alkalommal vezetett kisebb-nagyobb félreértéshez, veszekedéshez és félrekommunikáláshoz?

Szeretnéd egy kicsit jobban érteni a másik nemet? Ezt a videót mindenképpen látnod kell! (Amennyiben beszélsz angolul, javaslom az angol változatot nézd meg az alábbi linken, mert eredetiben sokkal élvezhetőbb a videó.)

Két évvel ezelőtt Kata barátnőm mutatta meg ezt a videót nekem. Azóta néha-néha emlékeztetőül előveszem, és lelkesen mutogatom a barátaimnak is. Hogy miért? Mert Mark Gungor humora szerintem szenzációs és a videó egy 13-perces nagy Heuréka pillanat tele „oh-most-már-értem”-ekkel és „aha-igaza-van” rádöbbenésekkel! Arról nem is beszélve, hogy szerintem tényleg segít egy kicsit közelebb vinni egymáshoz a két nemet.

Én három évvel ezelőtt egy márciusi estén tanultam meg értékelni a férfi és a női agy közötti különbséget San Franciscóban.

Az ötödik randink volt S.-nel San Francisco belvárosában. Csúnyán késésben voltam. És minden egy útzárlattal kezdődött. Az utat, amelyet mindig használtam, lezárták és én pillanatok alatt olyan helyen találtam magam a belvárosban, ahol előtte sohasem vezettem. Azt sem tudtam, hogy azok az utcák léteznek!!! Igazából nem az új útvonallal akadt problémám, hanem a meredek utcák állítottak kihívás elé. Igen! A végzetem: San Francisco meredek utcái egy nem-automata autóval csúcsforgalomban. A piros lámpa az egyik legmeredekebb utcán kapott el, és az autók nem mozdultak. Mellettem a híres San Franciscó-i ’villamosok’ robogtak le és fel és én menthetetlenül beragadtam a dugóba. Nem igazán bíztam a 13 éves autó kézifékjében, ezért inkább a kuplungot használtam, hogy az autó ne guruljon vissza a lejtőn és törje össze a mögöttem veszteglőt. Tudom! Tudom! Tudom! Hallom, ahogy felszisszensz. Tudom, hogy hiba volt. Már 10 perccel később tudtam, hogy hatalmas hibát követtem el. Piros lámpa-zöld lámpa-piros lámpa-zöld lámpa-piros lámpa, és amikor egyesbe akartam tenni a váltót a kuplung nem mozdult és az autó sem. Láttam, ahogy gőz csap fel a motorháztetőből és az orromat égett gumi szaga csapta meg. Nem csak az enyémet, hanem az egész utcáét. És akkor színtiszta pánik öntötte el az agyamat és éreztem, ahogy a gyomrom görcsbe rándul. Nem kellett agysebésznek lennem, hogy gyorsan felállítsam a diagnózist: leégettem a kuplungot. Ott, akkor, San Franciscóban.

Az autó nem az enyém volt. Az akkori munkadóm, H. „Baby”-jét vezettem (aka BMW). Az elnevezésből is rájöhettetek mennyire szerette az autót. Helyzetemen nem javított a tény, hogy korábbi autós gikszerjeimnek köszönhetően, már így is minden egyes alkalommal az idegein táncoltam, ha elvittem az autót. (Halkan jegyzem meg, hogy az ÉLET imád autós kalandokon keresztül tanítani. Lassan már egy könyvre való gyűlik össze belőlük.) Szóval visszatérve a kétségbeesett helyzetemhez: fogalmam nem volt mit is tegyek, úgyhogy a könnyeimmel küszködve felhívtam S.-t, hogy jöjjön és segítsen.

10 percen belül ott is volt, és én mérhetetlen hálát éreztem a jelenlétért. Az érzelmeim viharában nem tudtam gondolkodni. Ahogy Mark is említi a videóban: éppen gyorsan hajtottam az agyam autópályáján, mindent összekötve mindennel: a-munkadómat-a-BMW-t-a-leégetett-kuplungot-a-hogy-fogom-ezt-megoldanit-a-hogy-fogom-ezt-kifizetnit-mi-a-szervíz-száma-és-hogy-kell-kihívni-az-amerikai-autómentőt-az-AAA-t. Úgyhogy nemes egyszerűséggel odaadtam a telefont S.-nek. Közöltem, hogy nem tudok angolul beszélni, úgyhogy legyen kedves beszélni az autómentővel, mert az agyam nem fogja, amit mondanak neki. Becsületére legyen mondva, megtette, ami tőle tellett. Ahogy ott álltunk az utcán az autómentőre várva, folyamatosan azzal nyugtatott, hogy minden rendben van. Az én érzelmileg túlfűtött és túlpörgött agyam állt szemben az ő hideg racionális gondolkodásával. Azt hittem felrobbanok! Legszívesebben teli torokból üvöltöttem volna az arcába, hogy hogy mondhatja, hogy minden rendben van, mikor épp hatalmas slamasztikában csücsülök… De nem tettem! Nem tettem, mert igaza volt! A jelenléte és a racionalitása megnyugtatott és segített kicsit lehiggadni.

Másfél óra idegőrlő várakozás után megérkezett az autómentő és ahogy a sofőr beindította az autót, hogy ráparkoljon a vontatóra, a kuplung működött!! Azt hittem a sors a bolondját járatja velem, de nem! A kuplung nagyon csúnyán megégett, de addig kibírta, amíg hazavezettem vele. Az más kérdés, hogy az égett kuplung szaga kitartóan tartotta magát a garázsban legalább egy hétig és nekem egy örökké valóságnak tűnt az a hét, amikor napról napra a munkadóm morcos és szemrehányó tekintetével indult a napom, de így visszanézve azt mondom, megérte.

Az a legégett kuplung egy életre szóló leckét tanított meg nekem és azóta sokkal jobban értem és értékelem a férfiak agyát és racionális gondolkodását.