Soha nincs elég korán! / Never too early!

lebkuchen-wallpapers_32071_2560x1600-1024x640

Tegnap egy karácsonyi dallamot kezdtem el dúdolni a munkahelyemen. Egyből két kollégám támadt nekem, hogy “Miért karácsonyi dallam??? Már most? Még csak november van!” Igen tudom srácok, hogy még csak november közepe van. Munkába menet hallottam a dalt és a fejemben ragadt. Jó kedvem lett tőle és jól esett dúdolni. De miért baj ez?

Aztán az egyikük mogorván még hozzá is tette, hogy a karácsony egyébként is csak a gyerekeknek való. A megjegyzés szöget ütött a fejemben. A karácsony csak a gyerekeknek való lenne??? Én nem hiszem. A KARÁCSONY – igen, csupa nagybetűvel, mert mostanában ha a karácsony szót halljuk, akkor leginkább a lebutított, minél-többet-minél-drágább-ajándékot-vásárlós karácsonyok jutnak az eszünkbe, melyek már november elején elkezdődnek és egészen december végéig tartanak, hogy mire december huszonnegyedikéhez érkezünk már csak túl akarunk esni az ünnepen – szóval szerintem a KARÁCSONY, – mely szívből jön – az mindenkinek való, mindenkihez szól. Csak felnőttként elfelejtkezünk erről. Maguk alá temetnek a mindennapok, a túlélés, a munka, az anyagiak, mindenkit más. És mi egyre távolabb kerülünk attól, akik egykoron voltunk. Önmagunktól. Egyre távolodunk attól a kisgyerektől, aki egykoron annyira élvezte a KARÁCSONYT. Elfelejtkezünk arról, hogy gyerekként még hittünk a KARÁCSONYBAN, még hittünk a mézeskalácsillatú csodákban. Ahogy itt ülök és írok, megrohannak az emlékek. Emlékszem Anyu minden évben kétféle színbe öltöztette fel a fát. Minden dísz lilában és ezüstben vagy aranyban és pirosban csillogott. Emlékszem hogyan próbáltuk elrejteni az öcsémmel, hogy még mielőtt a fára került volna, már megettük a doboz szaloncukor felét. Hogy az öcsém és én mindig próbálkoztunk valami előadásfélével. Egyszer a Rómeó és Júlia erkélyjelenetét adtuk elő. (Ne kérdezzétek miért pont azt! Hogy jött Shakespeare és a Karácsony össze??)  Hogy jellemzően minden évben valami félrecsúszott a sütésben vagy a főzésben. Vagy a bejgli repedt szét vagy a halászlé lett egy kicsit sós. De kit érdekel? Kit érdekel, hogy nem volt tökéletes? A miénk volt. A családomé. Tökéletes volt a maga tökéletlenségével. Most is az orromban érzem annak a 12 hatalmas ezüstfenyőnek az illatát, amelyek minden évben ugyanott vártak ránk az éjféli misén. Imádom az éjféli mise varázsát, főleg ha még hó is esett KARÁCSONYKOR. Ahogy felcsendült a mise végén a Szózat és a Nemzeti himnusz és a hatalmas tömeg felállva együtt énekelt… Szerintem attól még azok is libabőrösek lettek, akik egyébként karácsonyon kívül máskor nem tették be a lábukat a templomba.

Aztán az egyik évben az elektromos kis vonat, ami minden évben fáradhatatlanul körözött a karácsonyfánk alatt, összetört. Kisiklott és a kört alkotó sínpár már nem csatlakozott pontosan. Akkor, azzal a kis vonattal együtt valami bennem is összetört a KARÁCSONNYAL kapcsolatban. Utána valahogy az ünnep már nem volt a régi. Valami hiányzott. Mostanában döbbentem rá, hogy az a kis vonat nekem az egységet jelképezte. A családot. Később a szüleim elhatározták, hogy külön utakon folytatják tovább az életüket. Azóta mindenki külön-külön ünnepel. Én mentem a legmesszebbre és már három karácsonyt töltöttem a világ más és más pontján. Ha megkérdezed, hogy valójában mit jelent számomra ez az ünnep akkor azt mondanám, hogy a KARÁCSONY nekem a közös hagyományokról, szokásokról szól. A kapcsolódásról. A közösségről és a leginkább a szeretetről. Akarom mondani a SZERETETRŐL. És a SZERETET nemcsak a gyerekeknek való. A SZERETET mindenkinek „való”, az mindenkihez szól.

Sok év után most érzem először, hogy a KARÁCSONY szelleme és csodája kezd visszatérni hozzám. Mintha újra meg szeretné fogni a kezem. Talán annak köszönhetem mindezt, hogy az elmúlt években sok mindent megértettem, letisztáztam és most már más nézőpontból tudom szemlélni a családommal és velem történt eseményeket. És ez bizalommal, hálával és megnyugvással tölt el. Még nem tudom, hogy hogyan alakul az idei ünnep, de kíváncsi izgalommal várom ha rágondolok. Szerintem megpróbálom megsütni életem első bejglijét is. Úgyhogy ha van hozzá receptetek, akkor küldjétek! Tudom, hogy még csak november közepe van, de az KARÁCSONYI érzésekhez soha sincs túl korán. 😉

new-year-snowflake-cookies-wallpapers_35666_1920x1200-1024x640

Yesterday I was crooning a Christmas tune at my workplace. Immediately two colleagues testily noted ‘Already?? Why Christmas songs? We have just stepped into November’. I know that November just started. Thank you for reminding me. But I heard that song on my way to work and it got stuck in my head. It made me happy and it felt cheerful to sing it. And then another grumpy comment of my colleague according to which ‘the Christmas is only for kids’ made me think. Christmas is only for children??? Really? I do not think so. The CHRISTMAS – yes, with all capital letters, because nowadays when the word ‘Christmas’ pops into our mind we usually think about the over-commercialized and buy-more-and-more-expansive-gifts celebration which starts in November and finishes at the end of December when everybody returned the unwanted gifts – so CHRISTMAS, – which comes from our heart – is for Everybody, CHRISTMAS speaks every language. Just as adults we tend to forget this. The treadmill, the everyday survival, the materialized word floor and bury us and we are getting further and further away from ourselves. From our core. We abandon those little kids who we were and who believed in the spirit of CHRISTMAS and the wonders. As I am sitting here writing, memories rush over me. I remember every year my mum dressed up the Christmas tree in either purple and silver or red and gold. My brother and I tried to hide the empty wrapping papers of the Christmas sweets, because we already ate half of the box before Christmas. I still remember as we performed a piece from Rome and Juliet with my brother. (Do not ask me why we chose Shakespeare at Christmas time!). And in every year a hitch happened during cooking and baking. Either the Christmas pastry fell into pieces or the fish soup was a bit salty. But who cares? Who cares about the little hitches? It was ours. It was the CHRISTMAS of my family, which was perfect with its imperfectness. I still can sense the rosin scent of the 12 giant silver firs, which were patiently waiting for us every year to step into the church to attend the midnight mass. I love the spirit of midnight masses especially in a snowy December. As at the end of the mass the crowd sang together the national anthem…. I believe that even those felt the goosebumps who only once in a year at Christmas time decided to visit the house of God.

Then some years later the small electric toy train, which every year tirelessly circulated under and around our Christmas tree, broke into pieces. It went off and the circular shape track never connected properly again. In that moment with that little train something in me also broke about the spirit of Christmas. After that year I felt that the celebration was not the same. Something was missing. I just realized that the little train with the circular track meant the unity for me. The unity of my family. My parents decided that they continue their lives separately and since then my family members also celebrate separately. I moved and I have already spent 3 Christmas at different parts of the world. If you would ask me what CHRISTMAS means for me I would say CHRISTMAS is about family customs, traditions, unity, connection and love. I would like to say LOVE. And LOVE is not only for children, it is for everybody.

After so many years this year I feel for the first time that the spirit of CHRISTMAS would like to take side with me again. As it would like to hold my hand again. In the last couple years I could see our family story and history from a different point of view. I understood and clarified more things in me. And these realizations and aha-moments bring relief, gratitude and trust. I do not know where I will spend this Christmas, but I am excited about it. Maybe I try to bake some Christmas pastries so if you have any recipes please forward them to me. I know it still just middle of November but it is never too early for some Christmas feelings. 😉

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s